A cserépszavazás vagy osztrakiszmosz (görögül: ὀστρακισμός) során az ókori Athén polgárai összegyűltek az ekklészia előtt egy nagyon fontos szertartásra, melyet közösségük szabad működése érdekében vezettek be a Krisztus előtti VI. század végén (Kr.e 506 körül). Ennek során az ünnepélyes napon cseréptáblákra (osztrakon) karcolták föl annak a polgártársuknak a nevét, aki gyanús volt számukra abban, hogy túl nagy tekintélyt és túl jelentős befolyást kíván szerezni a városban és így türannosz azaz zsarnok szeretne lenni a közeljövőben. Ezt mindenképp meg akarták előzni, mert mindenki számára fontos volt a szabadság és a demokrácia.

A kép forrása: wikipedia.org

Az eseményt megelőzte a prütaniszok ünnepélyes kérdése a népgyűlés felé minden év adott napján (a hatodik prütaneia idején), mely így szólt. "szükséges e osztrakiszmoszt tartani idén"? Ha igen volt a többségi válasz akkor a nyolcadik prüteneia idején megtartották a cserépszavazást. Ha a cseréptáblák összeszámolása során legalább 6 ezer szavazat érkezett egy adott polgárra, akkor az illetőt 10 esztendőre száműzték Athénból. A száműzött nem vesztette el sem polgárjogát sem vagyonát, csupán távoznia kellett Athénból valamely másik görög poliszba (házát, hajóit, földjeit zárlat alá vették, lepecsételték visszatértéig).

Érdekes módon az athéniak nem tekintették szégyennek vagy büntetésnek az eljárást, mert csak a legtekintélyesebb polgárokra szavaztak sokan és az illető neve bekerült a város történetébe. Ugyanakkor kezdetben hasznosnak is bizonyult a szertartás, mert valóban gátat vetett annak a korábban egy-két alkalommal már előforduló, más poliszokban viszont sokkal gyakrabban kialakuló rendszernek, mely egy-egy polgár zsarnoki hatalomra jutását jelentette.

Egy osztrakon Themisztoklész nevével. Forrás: mozaik.info.hu

Ami az előzményeket illeti: egy bizonyos Peiszisztrátosz Krisztus előtt 560-ban megszerezte a zsarnoki hatalmat Athénban (türannosz lett belőle), mely uralmat Kr.e. 527-ben bekövetkező halálát követően 17 esztendőre még fia Hippiasz is gyakorolni tudta (Kr.e. 510-ig). Így Athénban egy teljes korszak fűződött a zsarnoksághoz. Az athéniak örök időkre meg akartak szabadulni ettől a fajta berendezkedéstől és még elvi esélyét is csírájában el akarták fojtani az egyeduralomnak.

Az athéni demokrácia egyébként Drakón és Szolón időszakát követően - vagyis a Krisztus előtti VII. és VI. századokban -  majd később Kleiszthenész arkhónsága alatt (Kr.e. 525 - 493) kezdett kiteljesedni, amikor a cserépszavazás bevezetésén túl a különböző városi tisztségek betöltésének esélye is megnyílt a szélesebb rétegek számára. Kleiszthenész ugyanis egyrészt demokratikusabbá tette a választási körzeteket (phülé-rendszer) melyekből egyforma eséllyel lehetett bulé-tag földműves, városlakó vagy arisztokrata, másrészt minden  tisztséget sorsolással tett betölthetővé a sztratégosz kivételével (melyet választottak, hiszen ez volt a legfontosabb katonai majd később polgári vezetői beosztás Athénban).

Kleiszthenész. Forrás: wikipedia.org

Ami a cserépszavazás szokását illeti: egy idő után már nem töltötte be eredeti szerepét, mert az V. század végétől mind gyakrabban használták politikai célokra egyes athéni politikusok. Kr.e. 417-ben Hüperboloszt még cserépszavazással száműzték a városból (már akkor is egy botrányt követően, amikor az eredeti jelöltek hívei egy harmadik "ártatlanra" tették voksaikat), ám vélhetően ő volt az utolsó az osztrakizáltak sorában. A későbbiekben, főleg a peloponnészoszi háború (Kre. 431-404) alatt és után már semmi nyoma az eljárás alkalmazásának. Ám így is 100 éven keresztül volt a cserépszavazás az athéni történelem szerves része.

Ami a híres athéni demokráciát illeti: bizony voltak benne korlátozó tényezők, mint például önmagában a rabszolgaságnak az intézménye is, mely még Kleiszthenész korában is jellemezte Athént. Aztán a nők helyzete sem volt éppen demokratikusnak mondható, tekintve, hogy ők egyáltalán nem gyakorolhatták politikai jogaikat, hiszen jelen sem lehettek a népgyűléseken. Metoikoszok, azaz betelepült idegenek sem juthattak szavazati joghoz a népgyűléseken, melyekre eleve el sem mehettek. A metokoszok bár szintén görögök voltak, de más poliszból érkeztek és csupán együtt lakhattak az athéniakkal.Forrás:

• Polányi Imre: Az ókori világ története. Tankönyvkiadó, Budapest, 1976.
• Hegyi Dolores, Kertész István, Németh György, Sarkady János: Görög történelem a kezdetektől Kr.e. 30-ig. Osiris Kiadó, Budapest, 2002.