Az egész hitleri német hadseregben (ami 7 milliót számlált a harcok kezdetén) alig több mint két tucat ember érte el a legmagasabb katonai rendfokozatot (a II.világháborús időszakban), ami a generalfeldmarshall volt (magyarul vezértábornagy vagy tábornagy), egyértelműen a legmegbecsültebb titulusnak tekintették. Közöttük a legfiatalabb pedig a maga 50 esztendejével Erwin Rommel volt. Még a háború első felében, 1942 június 22-én kapta meg az említett előléptetését (amikor 50 évet és 7 hónapot töltötte be). Kiérdemlését egy bravúros hadműveletének köszönhette:  Észak-Afrikában hatalmas áttöréssel visszafoglalta az angoloktól Tobruk városát. Adolf Hitler kitüntetésekkel is elhalmozta és egy ideig egyértelműen a Führer kedvencei közé tartozhatott.

A kép forrása: dday-overlord.com

A dél-németországi Heidenheimben született Erwin Rommel csak 2,5 évvel volt fiatalabb Hitlernél, de a Führertől eltérően egész életét a hadseregben töltötte. Már az első világháborúban is kitüntetéseket kiérdemelve harcolt (többek között a nyugati és olasz fronton), így a háborút már századosként fejezte be. (Megkapta a Pour le Mérite-t és a Vaskeresztet is.) A háború alatt nősült meg (1916-ban), egyetlen fia Manfred 1928-ban született. A két világháború között gyorsan emelkedett a katonai ranglétrán: 1939-ben már a tábornokok közé került elérve az öt tábornoki rendfokozat közül a legelsőt (mint vezérőrnagy).

Rommel életében fontos szakaszhatárt jelentett 1940 február 15., amikor régi álma teljesülhetett: az említett napon ugyanis Hitler kinevezte a 7. német páncélos hadosztály parancsnokává. A kinevezés nem is jöhetett volna jobbkor Rommel számára, hiszen így részt vehetett a három hónappal később kezdődő nagy Nyugat-európai hadjáratban, az 1940 május 10-én induló Sarlóvágás hadműveletben. Sőt, nem csupán részt vett benne, de a legelöl haladó, leggyorsabb alakulatot is ő irányította. Hadosztálya május 20-án érte el Arrast, június 10-én pedig a normandiai tengerpartot (Fécamp közelében). Később egy rekordot is beállított: az egyetlen nap alatti legnagyobb előretörés rekordját, hiszen június 17-én 150 km-t hatolt előre csapataival, így vonult be Cherbourg külvárosába. Az egész hadjárata alatt "csak" 42 páncélost vesztett, miközben 450 ellenséges harckocsit pusztított el. Jutalma az altábornagyi kinevezés lett 1941 januárjában.

Rommel és Hitler. Forrás: www.bbc.com

Rommel életének legfontosabb fejezete 1941 elején vette kezdetét, amikor a Führer kinevezte az Afrika Korps néven ismert afrikai haderő élére. Az említett egység voltaképp egy hadtest volt, mely két német hadosztályból állt és körülbelül 33 ezer katonát számlált. Ehhez a létszámhoz 1941 elején 350 harckocsi is társult (a haderő legütőképesebb része), mégpedig zömében Panzer IV-es típusokból összeállítva. [Az Afrika Korps harckocsi-állománya változott: volt, hogy növekedett (a 700 körüli darabszámig), de 1943 tavaszára már 100 alá csökken majd - A Wehrmacht páncélosai.] Persze a teljes Afrika Korpsba olasz csapatok is beletartoztak (elvben 6 olasz hadosztály) ám ezek felszereltsége és harcértéke elenyészőnek bizonyult.

Észak-Afrikában először a Líbiát birtokló olaszok és az Egyiptomban állomásozó britek kezdtek harcot egymással, ebbe a küzdelembe lépett be a Wehrmacht az olaszokat megsegítve (akik 1941 januárjára határozottan vesztésre álltak). Rommel azonban változtatott a helyzeten: már márciusban visszafoglalta Brega kikötővárosát majd 88 mm-es Flak légvédelmi lövegek bevetésével verte vissza a brit harckocsikat. Rommel már 1941 tavaszán kiérdemelte az angoloktól a "Sivatagi róka" nevet, mert hihetetlen ravaszsággal vezette csapatait, még akkor is, amikor létszámban és harckocsi-állományban is hátrányból kellett bevetnie erőit.

Rommel legfőbb célkitűzése 1942 tavaszán az egyiptomi határhoz közeli Tobruk bevétele lett, mely szabályos mániává nőtte ki magát nála. Már 1941 végétől ezen törte magát de csak 1942 májusában tudta megindítani legendás támadását.

A térkép forrása: flamesofwar.com

A Rommel vezette német offenzíva óriási siker lett (Theseus hadművelet), a Sivatagi róka szabályosan tönkreverte a 8. brit hadsereget és 1942 június 21-én diadalmasan vonult be Tobruk városába. Hitler már másnap, azonnali hatállyal vezértábornaggyá léptette elő, ami a legmagasabb katonai rendfokozat volt a német hadseregben.

Rommel azonban nem állt meg sikerei kezdetén, tovább indult csapataival és betört Egyiptomba, mintegy 570 km-t megtéve a nehéz, sivatagi terepen. Egészen El-Alameinig jutott, ahol azonban a légi-fölényben lévő RAF állandó támadásai megállították. Ekkor vagyis 1942 őszén egy rövid pihenő következett: Rommel Németországba utazott pihenni és a Führertől további katonai támogatásokat kérni. Ám közben az angolok sem maradtak tétlenek: Churchill feltöltötte a brit 8. hadsereg létszámát és harckocsi állományát is, mely így 1942 októberére már minden téren több, mint kétszerese lett az Afrika Korpsnak. Ráadásul az új afrikai brit főparancsnok a tapasztalt Bernard Law Montgomery tábornok lett, az angol hadsereg legjobb harctéri tábornoka. Kettejük döntő csatájára 1942 október 23-án került sor. Ebben az ütközetben az El-Alamenini csatában a brit túlerő legyőzte Rommelt, aki több száz harckocsit és létszáma közel felét veszítette el a küzdelemben.

Az El-Alameini csata volt az afrikai front Sztálingrádja, innentől ugyanis a németek folyamatos visszavonulásra kényszerültek. Ennek azonban nem csak az egyiptomi angol előretörés volt az oka, hanem az 1942 november 8-án végrehajtott amerikai partraszállás is (Fáklya-hadművelet) Marokkóban és Algériában. Ettől kezdve az Afrika Korps két front közé szorult: nyugatról az amerikaiak, keletről a britek támadták.

Rommel az afrikai hadműveletek közben. Forrás: defensemedianetwork.com

Hitler 1943 márciusában rendelte haza Rommelt, az afrikai haderő pedig 1943 május 12-én kapitulált a szövetségesek előtt. A háború azonban még sokáig folytatódott Európában (és persze Ázsiában), Rommel pedig a nyugati fronton folytathatta a küzdelmet. Itt komoly vitába keveredett a német vezérkar több prominens vezetőjével is, mert velük ellentétben ő nagyon is elképzelhetőnek tartotta, hogy a szövetségesek nagy Nyugat-európai partraszállása Normandiánál következik be. (Rundstedt és Model a csatorna legkeskenyebb szakaszánál, Calais térségében várták.) Nem hallgattak Rommelre, aminek meg is lett az eredménye: a szövetségesek 170 ezer katonájukat tették partra sikeresen a "D-day" során Normandiában, 1944 június 6-án.

Rommel 1944 nyarán ráadásul belekeveredett a Hitler elleni merényletbe (és összeesküvésbe), így a Führer válaszút elé állította: vagy önkezével vet véget életének vagy az SS kivégzi. Rommel az öngyilkosságot választotta 1944 október 14-én, miután elbúcsúzott családjától.

Rommel halálával a német hadsereg egyik legtehetségesebb harctéri tábornoka távozott az élők sorából. Sokáig volt Hitler személyes kedvence, de nem jelentette a Führer elleni merénylet-kísérletet, holott tudott annak előkészületeiről  (1944 július 20., Rastenburg), így Hitler szemében árulóvá vált. Zseniális afrikai hadműveletei azonban még sokáig fennmaradtak a britek emlékezetében.  

Felhasznált források:

• Daniel Allen Butler: A tábornagy. Hajja Book Kft., 2021
• David Fraser: Rommel I-II. (2001)